Az én kezem már nem gyűr csokorba,
Boldog csokorba csuda ibolyát –
Nem nézem a vadul kacagó Mát...
S elindul már a
Szomorú Május,
Az én szememben elült a mosoly –
Utánam vágyik titkos, nagy sírás –
A sok halódó nagyot, akarás...
S lapulva közelg
A borús Május.
Apró örömök már elkerülnek,
Színes vígság, derűs, csókos dallam –
Remeg, reszket erős jajos ajkam...
S már olyan közel
A sötét Május.
Hiába várok újabb napokat,
Hiába várok pirosló eget,
Minden-minden csak volt-at emleget...
Lelkemben van a
Fekete Május.
Forrás: Tavasz Szépirodalmi, Művészeti és Közgazdasági folyóirat
Pozsony, 1919.május 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése