Ha nap vagy, oh szabadság,
Én sugarad legyek;
Sugár, mely a vadonság
Völgyébe fényt vigyek.
Ha büvölő virág vagy,
Ugy tövised legyek,
A törni nyuló kéztől
Megvédelmezzelek.
Ha angyal vagy szabadság,
Akkor szárnyad legyek,
Hogy a kerek világon
Végig röpitselek.
Ha szétterült özön vagy,
Örvényed hadd legyek,
Ellenséges vitorlák
Sodromba vesszenek.
Ha édes tiszta lég vagy,
Benned madár legyek,
A földtől égig hangzó
Vig dalolást tegyek.
Ha ragyogó arany vagy,
Aranypor hadd legyek,
És minden kis szememben
Téged viseljelek.
Ha ige vagy szabadság,
Én sziklafal legyek,
Kit isten úgy teremte,
Hogy visszazengjelek.
Ha muló éj-álom vagy,
Lehessek én az éj,
Hogy míg szép életed
tart,
Mindaddig bennem élj.
Ha felhőszakadás vagy,
Ugy szomjas föld legyek,
Hogy bármiként zuhognál,
Örömmel türjelek.
Ha óriási kard vagy,
Suhintásod legyek,
De oly erős suhintás,
Minő a fergeteg.
Ha égnek indult fa vagy,
Gyökered hadd legyek,
Hogy még a föld alatt is
Hűn éltethesselek.
S ha egykor alkony lennél,
S halálköd lepne meg,
Engedje a teremtő,
Hogy semmivé legyek!
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése