Elállt a hó. Az ázott, szürke ágon
Hallgatva sírnak a lombok.
Messze van otthon, nagy Magyarország,
Fáradtan, csüggetegen bolygok.
Valaki jár itt... Vállamon érint...
Fülembe súg és riadtan otthágy...
Ki vagy te szárnyas, rohanó vándor?
Szárnyam a szellő, nevem a honvágy.
(Krakkó, 1917. dec.)
Forrás: Tavasz Szépirodalmi, Művészeti és Közgazdasági
folyóirat Pozsony, 1919.jún. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése