Modern meserapszódiák
Álomország királylánya
Volt egyszer egy ifjú asszony,
Fáradt arcú, halavány,
Tétova volt a járása,
Szomorú a mosolygása
Hervadt, halvány ajakán.
Járt-kelt, mint egy kósza lélek,
Aki e világra tévedt
Vidámságot rontani.
Nappal bágyadt, álmos, fakó,
Olyan nagyon szánnivaló,
Ki sem lehet mondani.
Azután eljő az éjjel,
Álomfátylát bontja széjjel
S vele a nőt elfedi.
Holdsugárból koronát fon
És a fáradt fakó asszonyt
Holdsugaras koronával
Hercegnővé emeli.
Tarka álomvirágot hint
Csillagfényes fátylára
És ha ezt a varázsfátyolt
Ráborítja vállára,
Álomország királylánya
Királyát már megtalálta,
Mosolyog is álmába.
Mosolyogva sorra szedi
Minden álomvirágát
És köt belőle királyának
Királyának és magának,
Ékes álombokrétát.
Nézd kedvesem, nézd királyom:
E virág a szerelem,
Ez a virág a dicsőség.
Ez a szépség, ez a bőség
Mind az enyém, mind a miénk
Milyen édes érzelem!
Olyan boldog, olyan gazdag
A kis álomhercegnő;
Meleg lelke csordultig van.
Álomország határiban
Vígan repül az idő.
- - - -
- - - -
Éjfél után egy az óra
És az első kakasszóra
Királyleány fehér vállán
Foszlik a varázslepel.
A szép, tarka álomképek,
Szivárványon reménységek,
Csillagfényes varázsfátylán
Sorba halványulnak el.
Köddé foszlik a szerelem,
Azután a dicsőség,
Most a szépség,
Majd a bőség
S mire oszlik a setétség
Álomország királylánya
Búsan ébred szobájába:
Odavan a dicsőség.
Ismét fakó, földi asszony
Fáradt arcú, szomorú,
Nincsen vállán varázsfátyol
Fején sugárkoszorú.
Álombeli királyságból
Emlékül csak ez maradt:
Egy árnyékkal több az arcán
Egy korai, ezüst hajszál
És kék gyűrűk a szem alatt.
Forrás: Tavasz Szépirodalmi, Művészeti és Közgazdasági folyóirat
Pozsony, 1919.május 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése