2017. ápr. 9.

Árpás Irén: A csodalant dalaiból


Modern meserapszódiák
Álomország királylánya

Volt egyszer egy ifjú asszony,
Fáradt arcú, halavány,
Tétova volt a járása,
Szomorú a mosolygása
Hervadt, halvány ajakán.

Járt-kelt, mint egy kósza lélek,
Aki e világra tévedt
Vidámságot rontani.
Nappal bágyadt, álmos, fakó,
Olyan nagyon szánnivaló,
Ki sem lehet mondani.

Azután eljő az éjjel,
Álomfátylát bontja széjjel
S vele a nőt elfedi.
Holdsugárból koronát fon
És a fáradt fakó asszonyt
Holdsugaras koronával
Hercegnővé emeli.

Tarka álomvirágot hint
Csillagfényes fátylára
És ha ezt a varázsfátyolt
Ráborítja vállára,
Álomország királylánya
Királyát már megtalálta,
Mosolyog is álmába.

Mosolyogva sorra szedi
Minden álomvirágát
És köt belőle királyának
Királyának és magának,
Ékes álombokrétát.

Nézd kedvesem, nézd királyom:
E virág a szerelem,
Ez a virág a dicsőség.
Ez a szépség, ez a bőség
Mind az enyém, mind a miénk
Milyen édes érzelem!

Olyan boldog, olyan gazdag
A kis álomhercegnő;
Meleg lelke csordultig van.
Álomország határiban
Vígan repül az idő.
-        -        -        -
-        -        -        -

Éjfél után egy az óra
És az első kakasszóra
Királyleány fehér vállán
Foszlik a varázslepel.

A szép, tarka álomképek,
Szivárványon reménységek,
Csillagfényes varázsfátylán
Sorba halványulnak el.

Köddé foszlik a szerelem,
Azután a dicsőség,
Most a szépség,
Majd a bőség
S mire oszlik a setétség
Álomország királylánya
Búsan ébred szobájába:
Odavan a dicsőség.

Ismét fakó, földi asszony
Fáradt arcú, szomorú,
Nincsen vállán varázsfátyol
Fején sugárkoszorú.

Álombeli királyságból
Emlékül csak ez maradt:
Egy árnyékkal több az arcán
Egy korai, ezüst hajszál
És kék gyűrűk a szem alatt.

Forrás: Tavasz Szépirodalmi, Művészeti és Közgazdasági folyóirat Pozsony, 1919.május 11.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése