Ha jobbra nézel, hogyha balra,
egyik barátod még vizet akarna,
a másik már elfekszik, mintha ágyon,-
puha fény rezzen a világon.
A háborúból, aki megmaradt,
tanító nénik és tanár urak,
őrmesterek, tizedesek, bakák –
képek mögé búvik az ifjúság.
A debreceni István gőzmalom
fehér porában egyik hajnalon
- hátunkon ólmos púpként ült a zsák –
egy főhadnagy ránk fogta pisztolyát.
S az estéből ígyen bújik elő
egy gyalugép meg
három reszelő,
s amiként aszfalt közein a gyom –
növekedett a munkásmozgalom
Európa hánykódó tengerén
lobot vetett az olaj meg a szén,
de akkor már lehullottak a porba
József Attila és Garcia Lorca.
- Ha jobbra nézel, hogyha balra,
nem ölel át a béke karja,
csak keserűbb a méz a szádban –
gyilkolnak Indonéziában.
Elmélkedj – és ne vándorolj ki!
A békét meg kell ostromolni.
Amerikában, Indiában,
Miskolcon és a Hajdúságban.
Amit a csontokból tanultál,
mesterré tett – nem vagy te kontár
s akár a gondos mesteremberek
a kaptafát, a reszelőt, a bárdot
emelik – emeld szavad és kezed
védd a világot!
Forrás: Újhold 1946.december
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése