Borús égen borús árnyak,
Sötétszárnyú hollók szállnak,
Szállnak, szállnak fönn a légben,
S eltűnnek a messzeségben.
Szívem fölött így lebegnek
Hangtalanul bús sejtelmek,
Nem tudom én, hogyan támad,
Honnan ered annyi bánat?
Néha csendes messzeségben
Elgondolom egész éltem,
Leborulok két karomra
S hull a könnyem az arcomra.
Fölzokogok titkon, halkan,
S jő az emlék hosszú rajban,
Mint a hollók fönn a légben,
S eltűnnek a messzeségben.
Forrás: Tavasz Szépirodalmi, Művészeti és Közgazdasági
folyóirat Pozsony, 1919.jún. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése