Tele a lelkem csengő-bongó rímmel,
De dalfüzérbe fonni nem tudom.
Álmodom rég elröppent hajnalokról
Tűnődöm rég elcsattant csókokon.
Mennék előre! Ám a szürke ködben
Elveszti a célt réveteg szemem;
Ah, vége, vége!... Nincs kiért daloljak
S miért küszködjek át az életen...
Forrás: Tavasz Szépirodalmi, Művészeti és Közgazdasági
folyóirat Pozsony, 1919.jún. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése