A Seine partján nagy néptömeg tolong,
És háromszáz koporsót visznek ott.
Benn a szabadság elvérzettjei
Halványan, háromszáz szentelt halott.
Mindenik mellett kardja nyugoszik
S egy széttépett láncz töredékei.
Ki nem irigyli a hős végzetét?
Szép sors a szabadságért vérzeni.
Most egy sir őrzi a szent hamvakat s ott
Szabadhon hálája a siri kő.
S a gyönge gyermek apja sirhalmához
Nem könynyezni, de lelkesedni jő.
Nekünk ne légyen háromszáz halottunk,
Jobb, hogyha élve környékeznek minket.
Szép: lelkesedni a szent sírok ormán,
Szebb: élve látni nagy – s jeleseinket.
Szép: ha a hősnek
zárt koporsójában
A győzelmet vivott
kard megpihen;
Szebb: hogyha a míg
van csak egy rabember,
Nem lankad el a hős
kezeiben.
Szép: ha a hon a
kivivott szabadság
Szent hőseinek
oszlopot emel;
Szebb: ha a hős,
tettgazdag életének
Emlékszobrát önmaga
rakja fel.
Vagy, hogyha mégis
temetőt kerestek;
Itt egész hon, egy
nagy vérmező.
Nem háromszáz, de
millió halottat
Rejt ez a régi
szent temetkező!
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése