Isten egy képre alkotott bennünket,
Erünkben egy vér habja csörgedez,
S mert rongyban vagy bársonyban születénk,
M’ért volna ez pór, az pedig nemes?
Mindnyájan egyek, polgárok vagyunk,
Mindnyájan egy hazának gyermeki;
Tudjuk pedig, miképp a jó anya
Szülötteit egyenlőn szereti.
Vagy megszoktuk tán már a czímeket?
Jó... ugy legyen köztünk nemes, kinek
Szivén e szók: szabadság
és haza,
Legragyogóbb betükkel fénylenek.
Ki hogyha kell, ha szükség lesz reá,
Nem kérdi, hogy vajjon hal-é, vagy él:
Az ilyen sziv s tettel beirt élet
Legyen ezentul a nemeslevél.
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése