A dómban Csend csudás virága
Nyíl szűz-sejtelmes estelen,
Szívem s az örökmécs világa
Lobog csak kéklőn, nesztelen.
Künn sisteregve forr az Élet,
Tüzel a vágy, dalol a vér.
Itt békült s gyöngyfehér az ének,
S vad harc hajója révbe tér.
Itt szent a sóhaj, szent az asszony
És Krisztus vére itt a bor,
S ölel, hogy hűs vigaszt fakasszon.
A vesztett hit, az ifjúkor.
Szeplőtlen liliomruhában
Száll égre fel a halk ima.
S a szentély titkos távolában
Dereng a régi glória.
Ott öblös serleg áll: beléje
Pénz hull ma csengőn, szüntelen.
S vezeklés hangfogós zenéje
Suhan az ódon szenthelyen.
Bús arcomat kezembe rejtem…
A fáradt koldus mit tehet?
A serleg legmélyére ejtem
Könnykincses, szomjú szívemet.
Forrás:
Tavasz Szépirodalmi, Művészeti és Közgazdasági folyóirat Pozsony, 1919.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése