2017. ápr. 9.

Petőfi Sándor: Két ország ölelkezése (1848. Juni. 6.)



És az idő eljött, bár nem hamar,
De nem is későn még, midőn
A szent imádság meghallgatva lőn,
Midőn egygyé lett mind a két magyar!
Ki eddig a porban hevertél,
Légy üdvözölve keblünkön Erdély!
Oh nemzetemnek drága szép testvére,
Simulj, simulj testvéred kebelére,
A melyben a szív most oly édesen ver...
Légy üdvözölve százszor, százezerszer!

Mi jól, mi jól esik ölelkezésünk,
S mégis milyen sokáig késtünk!...
De mindegy, mindegy, feljött végre
A késedelmes nap az égre,
Mely összesímult arczainkra süt,
S örömkönyüket szárit mindenütt.
Oh nap, ne bántsd e könnyeket,
Melyek most pilláinkon rengenek,
A melyeket
Öröm csepegtetett;
Hagyd a világnak végeiglen
Ottan ragyogni szemeinkben,
Hagyd ott ragyogni mindég...
Magyar szemekben ez oly ritka vendég!

Együtt vagyunk és együtt maradunk!
Nincs isten és nincs ördög, a ki
Ismét széjjel birná szakitni
Ölelkező karunk.
Egy volt a bölcsőnk, koporsónk is egy lesz,
Ha majd leszállunk a holt nemzetekhez...
De énnem félek többé a haláltúl;
Viselje bármilyen csalárdúl
A változékony sors magát,
Sebet kapunk talán, de nem halált.

Jöhetsz, most már jöhetsz, vihar,
Nem rettegjük már haragod,
Két ország egygyé olvadott,
Kétélü kard lett a magyar,
Mely jobbra is vág, balra is vág,
És jobbra-balra majd érzik csapását!

S te lelkem szállj a királyhágón által
Érzelmeimnek tündér világával,
És szórd el ott e kincseket,
Ajándékozz meg ifjat, öreget,
Hadd gazdagodjék mindenik meg,
De legszebb részét add a székelyeknek!
Csókold meg a székely fegyvereket,
Azok csókodtól tündököljenek,
S azoktól nyerj te hős erőt,
Mely ugy tündöklik a világ előtt!
S ha béjárád a völgyeket,
Repülj föl s állj meg bérczeik felett,
s hogy megismerjék a rónák fiát,
Játszál szemökkel, mint a délibáb!


Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése