És az idő eljött, bár nem hamar,
De nem is későn még, midőn
A szent imádság meghallgatva lőn,
Midőn egygyé lett mind a két magyar!
Ki eddig a porban hevertél,
Légy üdvözölve keblünkön Erdély!
Oh nemzetemnek drága szép testvére,
Simulj, simulj testvéred kebelére,
A melyben a szív most oly édesen ver...
Légy üdvözölve százszor, százezerszer!
Mi jól, mi jól esik ölelkezésünk,
S mégis milyen sokáig késtünk!...
De mindegy, mindegy, feljött végre
A késedelmes nap az égre,
Mely összesímult arczainkra süt,
S örömkönyüket szárit mindenütt.
Oh nap, ne bántsd e könnyeket,
Melyek most pilláinkon rengenek,
A melyeket
Öröm csepegtetett;
Hagyd a világnak
végeiglen
Ottan ragyogni
szemeinkben,
Hagyd ott ragyogni
mindég...
Magyar szemekben ez
oly ritka vendég!
Együtt vagyunk és
együtt maradunk!
Nincs isten és
nincs ördög, a ki
Ismét széjjel birná
szakitni
Ölelkező karunk.
Egy volt a
bölcsőnk, koporsónk is egy lesz,
Ha majd leszállunk
a holt nemzetekhez...
De énnem félek
többé a haláltúl;
Viselje bármilyen
csalárdúl
A változékony sors
magát,
Sebet kapunk talán,
de nem halált.
Jöhetsz, most már
jöhetsz, vihar,
Nem rettegjük már
haragod,
Két ország egygyé
olvadott,
Kétélü kard lett a
magyar,
Mely jobbra is vág,
balra is vág,
És jobbra-balra
majd érzik csapását!
S te lelkem szállj
a királyhágón által
Érzelmeimnek tündér
világával,
És szórd el ott e
kincseket,
Ajándékozz meg
ifjat, öreget,
Hadd gazdagodjék
mindenik meg,
De legszebb részét
add a székelyeknek!
Csókold meg a
székely fegyvereket,
Azok csókodtól
tündököljenek,
S azoktól nyerj te
hős erőt,
Mely ugy tündöklik
a világ előtt!
S ha béjárád a
völgyeket,
Repülj föl s állj
meg bérczeik felett,
s hogy megismerjék
a rónák fiát,
Játszál szemökkel,
mint a délibáb!
Forrás: A szabadság
lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár
1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése