Elmegyek én katonának ízibe,
Nem bízom az országot más kezire.
Szabad a föld! lesz annyi talpom alatt,
Hogy megállom, hogy megállom a sarat.
Hí a szép szó, hívogat édes hazám,
Jó az isten, paripát is ád alám.
Nem nehéz a fegyver édes magyarom,
Ha magam is, ha magam is akarom.
Rajta vitéz, int az idő szaporán,
Mondott szóból ért a magyar igazán;
Mondott szónak messzi elmegy a híre,
Álljunk a szó, álljunk a szó végire.
Jöjjön akkor aminek még jőni kell,
Ott leszünk mi, ahol aztán lenni kell.
Egy életünk, egy halálunk bizonyos,
Egyesüljünk, egyesüljünk rajta most!
Ez az ország
mindenikünk hazája,
Felszabadult, aki
volt is árvája.
Hadd szakasszuk
minden rossznak a végit,
Elfeledjük,
elfeledjük a régit.
S hogyne mennék
katonának szabadon?
Amikoron magam is
úgy akarom,
Hadd őrizze kuvasz
otthon tanyámat,
Magam őrzöm,magam
őrzöm hazámat.
Forrás: A szabadság
lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár
1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése