- Hazám hölgyeihez –
Kondul a vész harangja,
A harczi kürt riad;
férjed csatára száguld,
Kardot fen a fiad!
Csókold arczokra búcsud,
Magyar hölgy, honleány!
Kárpáttól Adriáig
Veszély van a hazán!
Kettő forog koczkán, a
Szabadság és haza –
Ki fogja oltalmazni,
Ha nem saját fia?
Te kösd fel oldalára
A kardot honleány,
Kárpáttól Adriáig
Veszély van a hazán.
Te add vitéz kezébe
A lengő lobogót,
Saját ékes kezeddel
Varrván belé e szót,
Mely hősi tettre gyujtsa
Mindenkor a csatán:
Kárpáttól Adriáig
Hogy vész van a hazán!
Mi az? saját ruhádból
Szab lobogót kezed?
Ékes szemed könnyével
Öntesz rá szent vizet?
Ki az ki nem rohan, zúg
Ily szent zászló után!
Elő, elő! kiáltod,
Veszély van a hazán!
De te tovább tovább mégy,
Letéped gyöngyödet,
A lánczot szép nyakadról,
Kezedről gyürüdet;
Miért ragyogjon érczben,
Igy szólsz, a honleány?
S kardot cserélsz be érte,
Segitni a hazán!
Légy üdvöz az új
pályán,
Hagyd fennen
zengenünk;
Rómának,
Kárthágónak
Hölgyei vannak
velünk!
Az egri
asszonyoknak
Hős lelkü
nyomdokán,
Ma is hősök
leányink,
Ha vész van a
hazán!
Légy üdvöz szép
magyar hölgy,
Szebb soha sem
valál!
A haza
gyászestélyén
A gyász legszebben áll!
Köss koszorút
előre,
Babérból honleány!
Mert nagy, dicső
lesz e hon
Ily áldozat után.
Leróva lesz a nagy
bün,
A súlyos régi vád:
Hogy hölgye nem
szerette
A szép magyar
hazát!
Odadta íme kincsét
A magyar honleány –
Férjét, fiát,
szerelmét,
Midőn vész volt
honán!
Fel, fel, magyar,
csatára!
Lobog az áldozat!
A véres fellegekből
Dicsőbb, szebb nap
hasad.
S a dicsnek szent
sugarát,
Mely lenged a
hazán,
Testvérileg
megosztja
A honfi s honleány!
Forrás: A szabadság
lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár
1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése