1.
Négy napja éltünk fűvel és csigával.
Egy anyával, lányával és fiával
meneteltünk – és most eszembe jut
a hátizsák hogy húzta a fiút,
görnyedt, sikoltozott, zokogva,
mígnem terhét az út szélére dobta.
Felvettük s vittük. Még tizenhat éves
se volt szegény, gyengécske s e veszélyes
kirándulástól félt és reszketett –
élni akart – s unta az életet.
2.
Amerre mentünk – házak és tanyák
közt – egyre szűkebb lett a szép világ.
Fejünk felett, ha kék is volt az ég,
lábunk alatt szikrázó szakadék
és nyelvet-öltő mélység remegett.
Első halottunk volt egy kisgyerek,
ki étlen-szomjan nem bírt jönni már –
karjába vette a komoly halál.
3.
A nyers babot rágcsálva mókusokkal
szemeztünk s lent a sustorgó habokkal,
- amit az Ennsből láttunk, ennyi volt.
Két hét alatt egyszer sütött a hold,
az eső is csak fél napig esett,
nem voltunk szárazak, se vizesek,
se éhesek, se fáradtak e lázban,
meneteltünk, hazátlan.
4.
Tótkomlósiak, debreceniek,
mennyi emléket hordott e sereg!
Utcákat, ahol laktak, házakat,
szeretőket, apákat, lányokat,
a földekről hazaballagó csordát,
e szennyes lében – magukban – sodorták,
s Grazon, Steiren, Leobenen át
emelte őket a régi világ.
5.
Magukról csak
annyit tudtak, amennyit
az emlék még
önmagukról megemlít –
amit megőrizhet egy
szemüveg,
egy mozdulat, néha
egy lelkesebb,
hangos kiáltás –
„nézd, egy fecske, ott!” –
míg átcsapódnak
rajtuk a habok.
6.
Az indulásra már a
második
napon elhagytuk Pál
barátait,
a harmadikra az
enyém maradt,
ki nem birta e részeges utat,
negyednapra két
öreg nénike
dűlt batyustól a
földek mélyibe,
a hátukon cipelték
még a dunyhát,
hogy álmukat odaát
jól aludják,
az ötödiken három
szolnoki
fiatal halt meg és
még valaki.
7.
Négy hétig éltünk
fűvel és csigával,
perelve éhséggel,
tavaszi tájjal,
- aki birta.
Itt-ott kenyér meg alma
hullott közénk – az
kapta, aki marta.
A farkasoknál
sokkal farkasabbak
voltunk és az
oroszlánnál vadabbak –
nem emberek. Úgy
ettük, ahogy adták.
És
állomástól-állomásig
mentünk, mert
tudtuk – egyik vagy a másik
vár ránk – s nem
mindegy!:
halál vagy
szabadság.
Forrás: Újhold 1946.december
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése