Hogyha meghalok, sírjon a nóta...
Temetőbe ki úgy kísérjenek!
Ócska szerszámján sirasson engem
Egynehány kósza, lump cigánygyerek.
Könnye ne hulljon senkinek fájva!
Nem is hullana értem... úgy lehet...
Ki bánja, ha az őszi szél elkap
Egy-egy lepergő rongyos levelet?...
Fejfát ne tűzzön hantomra senki!
Úgy pihenjek ott csöndbe... jeltelen...
S ha rám talál a bolyongó szellő
Lilaszínfelhős estelen...
takarjon lágyan hullott levéllel!
Forrás: Békésmegyei Közlöny XXVII. évf. 15. sz. 1910.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése