Fare well tehát sok régi ábránd.
Fare well tehát álom legény te!
Leszek ezután a zord valóság
S földi harcok küzdő legénye.
Tépem halomra majd a rózsát,
Nem hagyok egy tövet sem épen,
S ki tiltja meg, hogy nem szabad majd,
Virág után tilosba lépnem...
Az izzó napba nézve váltig
Fölemelem magasra főmet,
S inkább a tyúkszemekre hágok,
De nem köszöntöm a menőket.
Kacagjanak csak! bírja hátam,
Új Seilenos víg az
élet.
S bár ne hallgassa senki
Bor közt egy csodás világról regélek.
Napjaim kacagásba fojtom
S tórozok a lelkem halálán,
S járok bolygó üstökösként
Egyedül, elhagyatva árván.
Mégis ad örökös nyugalmat
A sír vigasztaló sötétje,
Fare well tehát sok régi ábránd,
Fare well tehát álom legény, te!
Forrás: Békésmegyei Közlöny XXXVII. évf. 29. sz. 1910.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése