Édesanyám, ne féltsen engem,
Hiszen olyan jók itt az emberek.
Nem bánt senki,sohase sírok,
Vidám vagyok és nevetek.
Nagy hegyes ország kemény földjén
Mind nekem nyílnak a virágok...
- Óh, ti áldott szent hazugságok...
Beteg se vagyok. Nem fáj semmim,
Azt se tudom, hogy van-e szívem.
Büszke sasként magasra szállok
Meg se állok, csak fent a szirten,
Elkerülnek és kitagadnak
A céltalan, bolondos álmok,
Óh, ti áldott szent
hazugságok...
Nem vagyok szótlan, úgy mint voltam,
Nem tudom én, tán kicseréltek...
Úgy el tudok örülni néha
A virágnak, a napnak, a fénynek...
Mikor szemembe mosolyognak
Nótaimádó fehér lányok,
- Óh, ti áldott szent hazugságok...
Ha hazamegyek, nem leszek sápadt,
Nem lesz a szemem úgy beesve.
Nem kell, hogy piros tüzes csókját
Arcomra lopja majd az este.
Csöndes, zajtalan pihenésre
Meleg szívekre dehogy vágyok,
- Óh, ti áldott szent hazugságok...
Forrás: Békésmegyei Közlöny XXXVII. évf. 33.sz. 1910.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése