Kató József (1879-1926): Levél

Édesanyám, ne féltsen engem,

Hiszen olyan jók itt az emberek.

Nem bánt senki,sohase sírok,

Vidám vagyok és nevetek.

Nagy hegyes ország kemény földjén

Mind nekem nyílnak a virágok...

- Óh, ti áldott szent hazugságok...

Beteg se vagyok. Nem fáj semmim,

Azt se tudom, hogy van-e szívem.

Büszke sasként magasra szállok

Meg se állok, csak fent a szirten,

Elkerülnek és kitagadnak

A céltalan, bolondos álmok,

 Óh, ti áldott szent hazugságok...

Nem vagyok szótlan, úgy mint voltam,

Nem tudom én, tán kicseréltek...

Úgy el tudok örülni néha

A virágnak, a napnak, a fénynek...

Mikor szemembe mosolyognak

Nótaimádó fehér lányok,

- Óh, ti áldott szent hazugságok...

Ha hazamegyek, nem leszek sápadt,

Nem lesz a szemem úgy beesve.

Nem kell, hogy piros tüzes csókját

Arcomra lopja majd az este.

Csöndes, zajtalan pihenésre

Meleg szívekre dehogy vágyok,

- Óh, ti áldott szent hazugságok...

Forrás: Békésmegyei Közlöny XXXVII. évf.  33.sz. 1910.