Sajkám röpül a végtelenbe,
Csobogva hordják a habok.
Sűrű sötét az ég peremje
És rajt egy csillag sem ragyog.
Sikongva száll a vész sirálya,
vihar közelg, dübörg az ég...
... S zengjen bár száz orkán danája,
Rád gondolok, szeretsz-e még?!
Emlékszel-e még az első csókra,
Ott bent a fűzek erdején
Suttogva sírt a régi nóta,
A ringó nádas rejtekén,
Suttogva sírt a régi ének,
Napfényben úszott a vidék...
... A bűvös álom szerteszéledt,
Szeretsz-e még, szeretsz-e még?
Ott van-e még a kis lugasban
A régi méhtakarta pad,
A jegenyék szép hosszú sorban
Állnak-e még a kert alatt.
Csillan-e még a tajt taréja
A csermelyen, mint egykor rég?
Gondolsz-e még rám néha-néha,
Szeretsz-e még, szeretsz-e még?
Forrás: Békésmegyei Közlöny XXXVII. évf. 10. szám 1910.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése