Keresek egy lányt nappal, éjjel,
Kíváncsi vággyal, szenvedéllyel.
El nem csüggedek, ki nem állok,
Amíg ezer közt rátalálok.
Úgy várok egy lányt nappal, éjjel,
Kitárt szívvel és kitárt kézzel,
Aki bennem a férfit megtalálja,
Más férfi él-e, soh’se bánja;
Aki másra a szemét se vesse;
Más mosolyát ne lássa, ne keresse;
Akinek másról nem volt soha
Szerelmes álma, gondolata;
Akinek nincs más senki e földön;
Akinek az egész lelkét betöltöm;
Aki álmát is megosztja velem,
Tőlem tanulja meg, mi a szerelem;
Aki velem jönne száz csatákon,
Életviharos éjszakákon;
Aki nem bánná, ha nyomorba döntöm,
Eljönne velem száz göröngyön;
Aki követne rongyba, szennybe
S ott is lobogna nagy szerelme;
Aki – ha minden elfordulna tőlem,
Kacagna s letörülné könnyem;
Aki velem együtt örülne, sírna,
Minden bánatban vigasztalni bírna;
Aki tudná, hogy nincs semmi másom,
Csak ő a kincsem, boldogságom;
Aki tudná, hogy ezért cserébe
Egyebem sincs, csak a szívem vére
S azért a lelkem meg tudja találni,
Fel tud vele a végtelenbe szállni;
Akinek a teste, a lelke
Csak az én testem, lelkem keresse;
Akinek én legyek minden, minden:
Élet, szerelem, boldogság, isten.
Azt a lányt keresem, várom, várom,
Az lesz a párom, az lesz a párom.
Forrás: A Jövendő 1. évf.
9. sz. Hódmezővásárhely, 1910. jún. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése