A Tisza mentén még ezrivel él
Sok babonás öreg szomorú lélek:
Csöndesek, urak, ünnepiek…
Fáradt erekkel a múltra kedélyek.
Siratják búsan a régi időt,
Meddő lelkükben járnak a rémek
És öreg, dohos, vén álmaikon
Rágódva mesélnek – mesélnek…
De élnek néhányan kósza fiúk:
Riogató bátor büszke legények,
Holnapra váró víg magyarok;
A lelkük erős, a karjaik épek…
Hallgatják az apró csitri fiúk,
Ha szólnak e dacos kósza legények, -
S szemükben kigyúl a keleti tűz…
… És szitkokat szórnak a szomorú vének.
Forrás: A Jövendő 1.
évf. 8. sz. Hódmezővásárhely, 1910. jún. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése