A falu csendes, éjfél elmúlott már,
A széles utca kihalt, elhagyott,
Az éjben minden nyugszik, senki nem jár,
Ott fenn az égen ezüst hold ragyog.
A felvégen akácok bólogatnak,
Rácsos kapus hófehér ház előtt.
Bezárva mind a zöldzsalus kis ablak,
Lombok verik az alacsony tetőt.
Minden lakója alszik édesen már,
Csak egy kicsiny szív dobog éberen:
Fölrezzen minden zajra; valamit vár,
Gondolkozik egy szép ígéreten.
... És ott künn lágyan, miné az esti szellő
Szelíd bűbájjal, mint az álom,
Megszólal szívhez szólóan, merengőn,
Hogy „Csak egy kislány van a világon”.
A néma éjben tovaszáll a dallam
S hogy elpihent, akkor is hallani...
A lányszobában szívből, akaratlan,
Nagy örömében zokog valaki.
Forrás: Békésmegyei Közlöny XXXVII. évf. 30. sz. 1910.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése