Csendesen álmodni kezdtem:
Rózsás arc... meg picinke lábnyom.
És bontogattam alkonyesten
Levelét ki – legénytanyámon.
Elcsücsül sok magasba vágyó,
Égre törő, mihaszna – vágyam.
Szórakozottan, hallgatottan
Kicsiny levelét zsebre vágtam.
Illat csapott meg, mit a szellő
Friss, tavaszi rétekről áthoz.
Nem sejthetém még: a levélke,
Hogy olyan szörnyen – szóvirágos.
A szerelem! – naiv s mi dőre!
A mi szerelmünk! – semmi már az!
„Lettem számító üzletember”...
Üzleti levélre válasz.
S elmélkedék most: a hideg víz
Lehűt, de fel nem üdít egyben.
Leöntött és ezt elfelejté...
Bocsánat, én magát felejtem.
Forrás: Békésmegyei Közlöny XXXVII. évf. 48. sz. 1910.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése