Az élet könnyes koldus útja
Bús tragédiák termő méhe;
Halálmagot vetett beléje
A suta sors átkozott ujja.
Nem érdem lenni bús boldognak:
Untatók a fáradt kedélyek.
(Mert fáradtak és kesernyések
A boldogsággal jóllakottak.)
Szomorú sors és szomorú gőg
Záporozott ránk bús keservet: -
Csak az az áldott, aki szenved
És sirat sok elpusztult erőt.
Koldus kínok koldus
siralma
Eget ostromló dacba
jajdul
S a nyomott agyban
eszmeraj gyúl
Egy dörgedelmes
pillanatra.
Minden nyomor
ezerszer áldott
És áldott minden
bűnfelejtés,
Minden bánat, minden
kesergés:
- Ezek váltják meg
a világot.
Krisztus-sorsok,
szent Messiások,
Isten küldött bús
végzésképpen –
S áldott, ki jött
az Úr nevében,
Halleluja! – örök
áldott.
Forrás: A Jövendő 1.
évf. 8. sz. Hódmezővásárhely, 1910. jún. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése