Jean
Claude Meuniernek hívták s Sirián községben lakott, ahol atyjának bérlete volt.
Már legényember volt, de kissé fejletlen és nagyon félénk. Húsz éves elmúlt s
alig mert szót váltani Catherine Bernarddal, akit pedig fölötte tisztelt.
Catherine
filigrán, mozgékony, mindig mosolygó s nyíltszívű barna leány volt.
Jóindulattal volt Claude Meunier iránt, de csak barátságképpen. És ez semmi esetre
sem volt az, amit Claude óhajtott. Azaz... tévedek, Claude semmit sem óhajtott.
Szerette
Catherinet s egyébre nem gondolt. Szerette, mert csinos volt, mert jó volt,
mert őt „Claude barátom”-nak hívta s nem űzött vele játékot, mint a falubeli
lányok legtöbbje. Egyszóval szerette, mert... szerette.
Akkoriban
az egész környéken a híres Placialról beszéltek, aki a nők körül szerencsével
forgolódott.
Placial
afféle modern uracs volt, pompás táncos, jó énekes s a társaság mulattatásában
alig akadt párja. Nem is nevezték másként, mint „Don Juan junior”. Ő mosolygott
e gúnynéven, de nem kevésbé büszke is volt arra.
Placial
egyszer csak észrevette, hogy a kis Catherine Bernard csinos leány. Igen
csinos. Elhatározta, hogy meghódítja és... meghódította. A szegény leány hamar
megszerette őt, megszerette hívő szívvel és megzavart ésszel, de csakhamar
szörnyen meg is bánta könnyelműségét.
Placial
hirtelen elhagyta. És a leány bánatos és halovány lett. Olyan lett, mint a
virág napfény nélkül. Hervadni kezdett s pusztulni kezdett.
-
Hallod Catherine – szólt hozzá egy délután Claude -, te feltűnően levert vagy
egy idő óta és bánatod titkát magadba rejted? Hát nem vagyok én a te barátod?
Engedd át bánatod felét, szívesen megosztom azt veled.
A
leány könnyes szemekkel tekintett rá. Olyan becsületes arca volt a fiúnak,
olyan jóindulat sugárzott le róla, hogy Catherinenek megnyílt a szíve és
megnyíltak ajkai. A bajt egyébként is szívesen panaszoljuk el. Megkönnyebbülünk
tőle.
Elmondott
a szegény Claudenek mindent. Mindent. Claude halotthalvány lett és azt hitte,
hogy rögtön megszakad a szíve.
-
Szegény Catherine – szólt zokogva -, szegény Catherine!
Elmondta
a leány, hogy apja, az öreg Bernard, az
egykori vitéz zászlótartó, aki annyira féltékeny a család becsületére, most
mindent meg fog tudni és ő azt nem fogja túlélni.
-
Nos hát – szólt szokatlan eréllyel Claude – semmit sem fog megtudni.
Felkereste
Placialt és így szólt hozzá:
-
Te Catherinet feleségül fogod venni.
Placial
elnevette magát.
-
Vonakodol?
Placial
még mindig nevetett.
-
Nyomorult, gyáva gazember vagy – kiáltott Claude. - Ne közeledj többé hozzám,
mert leütlek, mint egy veszett kutyát!
Ezzel
távozott s egyenesen Bernard apó házába sietett. Catherine is ott volt.
-
Bernard úr – szólt -, nem vagyok gazdag, de van mit aprítanom a tejbe, van két
erős karom és van becsületem. Szeretem Catherinet, add hozzám feleségül.
-
Ha ő is szeret, Isten neki.
Catherine
elsápadt, egy szót sem szólt, csak csendesen sírdogált egy sarokban.
**
Az
esküvőt minden feltűnés nélkül, családi körben ülték meg. Aztán így szólt
Claude feleségéhez:
-
Édes Cathérinám a múltra fátyolt vetünk s csak a Jövőnek élünk ezután. Mindig
szeretni foglak, szeress te is engem s én boldog leszek.
Hat
hónappal később Cathérinnek fia született; a faluban persze gúnyosan nevettek
az eseten, de legjobban kacagott Placial. Egy napon azonban a vékonydongájú,
szelíd tekintetű, szőke hajú Claude a falu piacán úgy elverte az örökké
mosolygó Placialt, hogy alig bírt keserves nyögések közt feltápászkodni. A
piaci nép most is kacagott, de Placial rovására.
Catherine
mindenkor tiszteletreméltó asszony s jó feleség volt. Boldog házaséletük
volt... mindennek dacára.
A
gyerek felnőtt. Claude fiának tekintette, s ugyancsak Claudera kereszteltette.
Catherine végtelenül szerette az ártatlan gyermeket, csak érte élt s egész nap
csókolgatta.
S
Claude is szerette a gyermeket, mert látta, hogy azzal örömöt szerez
Catherinnek.
A
derék ember az asszonynak még gondolatait is kileste és igyekezett azokat
teljesíteni. A falu bölcsei s a kávéház filozófusai vállukat vonogatták, de
Claude mindezzel nem törődött. Ő boldog volt.
**
A
kis Claude férfivá lett, mialatt Claude
maga aggastyánná törődött. Haja megőszült, arca barázdákkal telt meg, de
kedélye ifjú maradt, egyszerű és jóságos, könnyen hívő, hűséges, odaadó, kissé
bőbeszédű... jó gyerek, szokták volt mondani.
Időközben
a kis Claude sor alá került. Claude nem volt gazdag. Catherine sem hozott pénzt
a házhoz. Sok mindent nélkülöztek is, hogy a kicsinyből urat neveljenek. Tudott
írni, olvasni, számolni. Tanult grammatikát, történetet, földrajzot és
mennyiségtant. Ha Néró halálának évét vagy Nagy Károly trónra lépésének idejét
kérdezték volna, bizonyosan megfelelt volna. E tudás megszerzése azonban sok
pénzt nyelt el. Claude majdnem teljesen elszegényedett. Ha kis birtokát meg is
terhelte volna, sőt ha egészen eladta volna, akkor sem lett volna képes annyi
pénzt előteremteni, hogy a fiatal Claude helyett katonát állíthatott volna.
Mert meg kell jegyeznem, hogy abban az időben éppen háborús világ volt és az
emberanyag drága volt.
A
hadseregnél levő katona pedig csaknem egyértelmű volt a halállal. Catherine
vigasztalhatatlan volt. Gyakran mondogatta:
-
Ezt én sem élem túl, nem én!
Claude
vigasztalni próbálta, de hiába.
Közben
elérkezett a bevonulás ideje. Minden erőfeszítés dacára sem tudtak elegendő
pénzt összehozni. Az anya egészen lefogyott keservében s szívszaggatóan
zokogott.
-
Miért vagy oly kétségbeesett jó Catherinám? – szólt egy napon Claude a zokogó
asszonyhoz. Hisz még nem vonult be a te fiad.
-
De be fog vonulni, be kell vonulnia... meg fogják ölni s akkor én is meghalok.
Claude
nem felelt. De reggel megölelte feleségét és elment. Este sem jött haza.
Mindenütt keresték. Catherina valamely balesetet sejtett.
Óh,
Jean Claude Meunier nem tűnt el végképp. Megtalálták testét a Marsalonse tó
ingoványai közt. A part közelében egy kispapírszeletet találtak, melyen csak e
néhány szó állott:
-
Édes Catherinám, a francia törvények értelmében özvegyek fiainak nem kell
bevonulniok.
Ilyen
ember volt a „bamba” Jean Claude.
Forrás: A Jövendő 1.
évf. 9. sz. Hódmezővásárhely, 1910. jún. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése