Indulok… Halk és remegő a léptem.
(A küszöbön megálltam tétovázva
S a kapuból egy percig visszanéztem.)
Indulok, mint a sápadt hold betegje.
Titkos vonzástól delejes a lábam.
(… Hová vezetsz te, ó, hová vezetsz te?)
Indulok, búsan, sötét felleg módra.
Vihar, pusztulást hordozok magamba,
Szomjazva fényre és napsütés-csókra.
Indulok… S bent a szívem rejtekében
Egy ki nem mondott, könnyes kérdés jajdul,
Mi vagy te nékem, ó, mi vagy te nékem?...
Forrás: A Jövendő – 1. évf. 7. sz. Hódmezővásárhely, 1910.
máj. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése