Irigyelitek a felhők madarát,
Mert az felülről nagy távolba lát.
Bátran repül fel messzi, messzire,
A föld porához mi sem köti le.
A léleknek is vannak szárnyai,
Ő is madárként tudna szállani,
Az égig menne édes-örömest,
De hát a földhöz láncolá a test.
Csak egyedül a költő-képzelet
Tépheti el a nyüzsgő kötelet.
Csak a költői lélek szállhat el,
A ronda rögtől a magasba fel.
Gyorsabban szárnyal, mint a sasmadár,
Előtte nincsen semmi akadály.
Túl, túlrepül a csillagzat körén
S szárnycsattogása egy-egy költemény.
Forrás: Békésmegyei Közlöny XXXVII. évf. 22. sz. 1910.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése