November esti hűs esőnek
Csapzón csepergő könnypatakja,
Keskeny, kis utcák sár-csatakja,
Hol keressem ma volt erőmet?
Tán lehullott az is e sárba,
Vagy fölosont a szennyes égre?
S már minden nyárnak itt a vége,
Már minden álom dőre, kába?
Itt úgy lefog és fojt ma minden!
E szükre szorult szürke házak
Zord őrökül mind rám vigyáznak.
Kijutok-e még egyszer innen?
Ha szabad élet lenne társam,
Mező tág síkja, fénnyel, árnnyal,
Vagy nagy városban harc, pogány zaj,
Mely ingerel, hogy túlkiáltsam.
Itt csak lecsügged lelkem szárnya -
Egy-egy folt olykor megcsillámlik.
Közelgek s látom: látszat ámít.
A fény már el is halt a sárba.
(Forrás: Tompa László: Erdély hegyei között)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése