Elszeretik, pajtás, a leányt, akit én szeretek rég,
S vissza kívánnád még tiltani könnyeimet?
Nincs e világon olyan keserű seb, mint a szerelmi:
Vágd el a gégémet, - az se búsítna meg így.
Mondd, lehet az, hogy a más ölelő karjába simuljon?
Ő, aki még az enyém, másnak a kedvese lesz?
Forgandó a világ, nem örök hát a szerelem se,
Győzöl vagy veszítesz: így forog itt a kerék,
Annyi vezér elhullt, oly nagy fejedelmek elestek,
Théba se áll immár, Trója magas fala sem.
Mennyi ajándékot hordtam, mily verseket írtam!
S hogy szeret, egyszer sem mondta e kőszívű lány.
Hosszú éveken átal tűrtelek ostoba módra,
Tűrtelek én, te gonosz, s még pereputtyodat is!
Nem vettél szabadember-számba se tán? S ezután is
Koppannak fejemen durva-kevély szavaid?
Így hullsz hát a halálba, Propertius, ifjú erőben?
Hullj! Hadd örüljön csak hulltodon a capodár.
Nyűjje a Szellememet, bús Árnyamat űzze-gyötörje,
Rúgjon a máglya felett táncot a csontjaimon.
Antigone sírján nem dőlt-e le Haemon is egykor,
Ön-bordái közé mártva be kardja vasát,
Csontjait így elegyítni szerelme halotti porával?
Nélküle nem kellett néki a thébai lak!
Nem menekülsz te sem! El kell pusztulnod velem együtt:
Vérem a véreddel egy vason omlik alá.
S életem ámbár dicstelenül hull így a halálba,
Dicstelenül, de velem hullani kell neked is.
Árva Achilles is, mikor elvették szeretőjét,
Tűrte, hogy ott porosul fegyvere sátor alatt.
Látta a vert görögök sorait futamodni a parton,
S hektori fáklyától lángban a dór sereget,
Látta, a megcsúfolt Patroklos a parti homokban
Nyúlik el, összekuszált üstöke vériszapos,
És mindent csak Briseis szépsége miatt tűrt.
Akkora bú tombolt árva szerelmű szívén.
Ám, hogy a rablány visszakerült, már kései díjként,
Vonta szilaj Hektort haemoni méneivel.
Mélyen alatta vagyok fegyverre s anyára e hősnek,
Hát csoda, hogy leigáz engem is a Szerelem?
(Ford.: Kardos László)
*
PROPERTIUS, Sextus, római költő (i.e. kb. 50-i.e. kb. 15). Republikánus családból származott, de politikai vagy katonai vállalkozásokban nem vett részt, fő gondja a szerelem volt. Kedvesét, Cynthiát, mitológiai képekkel túlzsúfolt, de egyéni hangú, szenvedélyes elégiákban énekelte meg. (Antigone: Oidipusnak saját anyjától született leánya, aki Kreón király parancsa ellenére is eltemette testvérét, a hazája ellen támadó Polyneikést. Kreón a leányt sziklabörtönbe záratta, itt Antigone jegyesével, Haemonnal, Kreón fiával együtt öngyilkos lett. Achilles, Patroklos, Hektor: a trójai harcok hősei.)
(Forrás: Kardos László válogatott műfordításai 19-20. old. – Szépirodalmi Könyvkiadó Bp., 1953.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése