André Chénier: A terantumi szűz

Sirályok, sírjatok, szent s édes szárnyasok!
Thetis madarai, sirályok, sírjatok!

Myrto már nincs, szegény, Tarentum szép leánya!
Camarina felé ringatta könnyü gálya:
Ringatta lassudan a nászi fuvola
S a dalszó, - várta már jegyese otthona.
És nászi köntösét a boldog napra óván,
Éber kulcs őrködött cédrusfa-ládikóján,
Ott várták karjait a szép arany csatok,
Lágy, szőke fonatát ünnepi illatok.
S a csillagok felé esd ép a gálya orrán,
Mikor vad szél csap át a duzzadó vitorlán
S elkapja őt... alél... matróz csak távolabb...
Sikolt, alázuhan, és elnyeli a hab.

A habba hullt szegény, Tarentum zsenge szűze!
Szép testét kósza víz sodorta hányva-üzve.
A könnyező Thetis, ki nem felejti el,
Sok éhes szörny elől barlangba rejti el.
És szép nereidák tűnnek föl egy szavára,
Kiknek a mélyben áll habmosta palotája,
S partra viszik a lányt s elfektetik hanyatt
A nyugati fokon lágyan a hant alatt.
Majd messzi társaik kiáltva össze sorban,
Nimfákat szikla közt, kútfőkön és bokorban,
A keblüket verik, nagy gyászleplük lebeg,
S ezt hajtják egyre, jaj, a bús tetem felett:

„Jaj, jaj, nem vittek el a kedvesedhez, árva,
Nem öltöztetek át menyasszonyi ruhába,
Nem pántolták karod a szép aranycsatok,
S nem itták fürtjeid az édes illatot.”

(Ford.: Kardos László)
*

CHÉNIER, André francia költő (1762-1794). Sokat foglalkoztatták az emberi fejlődés, a tudományos haladás gondolatai, „boldog ateista” volt, de a forradalommal szembekerült, a forradalom napjaiban kivégezték. Nagy antik műveltsége meglátszik költeményein. (Thetis: a tenger istenasszonya, Achilleus anyja.
Myrto: Theokritos görög költőtől átvett név).

(Forrás: Kardos László válogatott műfordításai 53-54. old. – Szépirodalmi Könyvkiadó Bp., 1953.)