„Hol vetted ezt a nótát?
Mi szél sodorta hozzád?
Ugy szedted sorsod apróbb
Limloma közt a taplót,
Hogy húnyó üszköd újra
Lángolni-élni gyúlna?”
Ne tűnjön lángja másnak
Olcsó kis lángolásnak;
Mérhetlen messze hányva
A csillag-óceánba,
Ott sem kallódtam én el,
Újjá szült tiszta fénnyel.
Fehér juhnyáj bolyongott,
Hullámzottak a dombok,
Pár komoly arcu pásztor,
Szives, jó gazda máskor,
Nyugodt szív, hű tekintet,
Ugy megszerettem mindet.
Az éji borzalomban
Harcok veszélye lobbant;
A teve-szó a bódult
Lélekbe s fülbe dult,
S a hajcsárok goromba,
Önhitt és hetyke hangja.
És vitt tovább a tág út
S mind szélesebbre tágult,
S örök menekülésnek
Tetszett utunk a népnek,
A had mögött a kék folt:
Tengerrel csalt az égbolt.
(Ford.: Kardos László)
(Forrás: Kardos László válogatott műfordításai 49-50. old. – Szépirodalmi Könyvkiadó Bp., 1953.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése