Akit már mart a vágy,
az tudja kínom!
Sivár ez árvaság,
gyötrődve únom,
mohón lesem a tág
eget, s a bú nyom.
Messze a hű barát,
hiába hívom.
A perzselő tusát
szédülve vívom.
Csak akit mart a vágy,
az tudja kínom!
(Ford.: Kardos László)
(Forrás: Kardos László válogatott műfordításai 46. old. – Szépirodalmi Könyvkiadó Bp., 1953.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése