Tor lesz, mint régen-régen vala:
Falubéli, bölcs véne jönnek
S kiosztódik a bor és kalács
E vigan gyászoló ember-özönnek.
Leülnek tisztesen, csöndesen,
Siratnak, kik mernek siratni,
És egyre nő a vendég-csapat.
Jaj, mit fognak ennyi embernek adni?
Én nem voltam békés valaki,
Mint régi, sok falusi ősöm.
Ezek itt nem atyámfiai,
Nem lesz köztük bajtársam, ismerősöm.
Ezek csöndben, de kiváncsian
Seregelnek össze a torra,
Óvatos torkuk köszörülik
Ühmgetésre, búra, kalácsra, torra.
Micsoda tor lesz: az idegenek
Gyász-házunkhoz köszönve jönnek,
Leülnek. S a friss hantok alól
Csontjaim tréfásan visszaköszönnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése