Livius (i.e. 3.sz.dereka – i. e. 200?): A trasumenusi csata előtt

- Részlet a huszonharmadik könyvből –

Siciliában néhány katona dárdahegye,
Sardiniában
a várfal őrhelyeit járó lovas kelevéze kigyulladt,
a partokon
itt is, ott is tüzek lobbantak,
a pajzsokon
véres verejték csöpögött,
pár katonát
megütött az isten haragja,
a napkorong
szemlátomást eltöpörödött,
Praenestében
lángoló kövek zuhogtak az égből,
Arpiban
mellvértek tüntek fel az égboltozaton,
a nap
birokra kelt a holddal,
Capenában
fényes délben dupla hold sütött,
Caerében
véres habokkal csurrant a víz,
Hercules
forrása vörös foltokkal csobogott,
Antiumban
véres kalász hullott az aratók kosarába,
Faleriben
tátongó űrrel széthasadt az égbolt,
a nyíláson
iszonyú fény ragyogott elő,
Capuában
lobbot vetett az ég és záporban bukott alá a hold,
ugyanekkor Rómában a Via Appián
izzadni kezdett a hadisten és a farkasok szobra,
a jós-táblák összezsugorodtak
és egyikük
lehullott ezzel a felírással:

DÁRDÁIT RENGETI MARS.

*

LIVIUS, Titus (i.e. 59-i.u.17), római történetíró, az Augustus-kor legnagyobb historikusa. Irodalmias jellegű, szép stílusú, lelkes történelmi munkája Róma történetét a város alapításától i.u. 9-ig dolgozta föl. Prózai művének egy szószerint rodított, de a szabadversek modorában tipografizált részletével a tartalom és forma szerves viszonyára szeretném, poétikai kísérletként, fölhívni a figyelmet, - arra, hogy mennyire megváltoztathatja a szöveg hangulatát s így bizonyos fokig értelmét már a nyomdai tördelés módja is.
Mars: hadisten

(Ford.: Kardos László) (Forrás: Kardos László válogatott műfordításai 15-16. old. – Szépirodalmi Könyvkiadó 1953.)