Ha a jóságban hiszel,
Nem riasztlak ettől;
Ha meg éppen jót teszel,
Nemesedj a tettől!
Telkeden te keritést
Húztál gazda-módra, -
Szabadjára élek én
Sohasem csalódva.
Mert az ember voltakép
Jó, s még jobbra válna,
Csak ne húzná életét
Mind egy kaptafára.
Kél sokrégi vándorunk
Kedves szava bennünk:
Egyfelé iparkodunk,
Mért ne mennénk együtt?
Sorsunk gyakran másra int s
Igy vál jó szivünk szét:
Szerelemben soha sincs
Cimborára szükség;
Rangot, pénzt se sarcolunk
Másnak, csak magunknak,
S hű barátunk: jó borunk
Végül összeugrat.
Mindezt már a bölcs Hafiz
Régen eldalolta,
Balga mókán maga is
Töprengvén gyakorta.
Nem látom be, mire jó
Gyáván messze szöknöd:
Ej, ha rákerül a sor,
Szedd elő az öklöd.
(Ford.: Kardos László)
(Forrás: Kardos László válogatott műfordításai 50-51. old. – Szépirodalmi Könyvkiadó Bp., 1953.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése