Mint domb kopárján, alkonyi homályon
Ha szépmozgású, friss pásztorleánykák
Locsolnak finom idegen palántát,
Mely félve nyit a néki-furcsa tájon
S a honni dús tavaszt esengi fájón -
A Vágy is íme új szvak virágát
Lobbantja idegen nyelv humuszán át,
Míg fölgyulladva ennyi büszke bájon
Táged dalollak, - meg se érti népem,
Az Arnót és a Themzét fölcseréltem,
S azért cseréltem, mert a Vágy akarta,
S nincs gát, amely a Vágyat visszatartja.
Jaj, bár e lankadt szívbe, fás kebelbe
Szórt égi mag mind jó talajra lelne!
Ha szépmozgású, friss pásztorleánykák
Locsolnak finom idegen palántát,
Mely félve nyit a néki-furcsa tájon
S a honni dús tavaszt esengi fájón -
A Vágy is íme új szvak virágát
Lobbantja idegen nyelv humuszán át,
Míg fölgyulladva ennyi büszke bájon
Táged dalollak, - meg se érti népem,
Az Arnót és a Themzét fölcseréltem,
S azért cseréltem, mert a Vágy akarta,
S nincs gát, amely a Vágyat visszatartja.
Jaj, bár e lankadt szívbe, fás kebelbe
Szórt égi mag mind jó talajra lelne!
*
MILTON, John, angol költő (1608-1674). Érett, hatalmas költészete tele van harcos politikai szenvedéllyel. Cromwell forradalmi mozgalmát minden erejével támogatta. A restauráció után a szegény, vak költő súlyos üldöztetéseket szenvedett. Leghíresebb műve az Elveszett paradicsom.
(Ford.: Kardos László)
(Forrás: Kardos László válogatott műfordításai 20-21. old. – Szépirodalmi Könyvkiadó Bp., 1953.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése