Vedd úgy, hogy már meghaltam, gondolj rám csöndben, halkan.
Az estéli sötétben tedd össze kezed értem.
Ne sírj, ne ríjj, ne jajgass, légy csendemhez irgalmas.
Nevem magadban mondd csak, elég ez egy halottnak.
Forrás: Uj Idők 52. évf. 1. sz. 1946. jan. 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése