Endrődi Béla (1886-1956): Szerelmes dal

 
Szerelmesen zokogó dalt
A szívem csak hozzád sóhajt.
Édes vágyat, forró vágyat
Nem érzek, csak teutánad.

Két karod hű ölelése, -
Nem is adnám semmiért se;
Nagy szépséged, mosolygásod
Betündökli a világot.

Csak az a jó Isten látja,
Hogy meg vagyok babonázva,
Nincs éjem, nincsen álmom.
Mindig csak a csókod várom.

S ha itt reszketsz két karomban,
Hogyha ajka ajkamon van:
Nem gondolok a világgal,
Siralommal, hervadással.

Csak azt érzem, hogy a szívünk
Mámorosan összedobban,
S a ragyogó mennyországot
Ringatom a két karomban.

Forrás: Uj Idők XV. évf. 6. sz. 1909. ápr. 18.