
Még egyszer feléd kiáltok
doktor hortobágyi Pásztor,
ki elindultál világgá
a hortobágyi határból.
Vastag talpad nem dübög már,
mint a délibáb szalad.
Most már járd körül a földet
úttalan, a föld alatt!
Vastag torkod nem dörög már,
hallgat mint földben az érc.
Ó mondd, Debrecen milyen lesz,
mire ismét visszatérsz?
*
Kulcsold át holt karjaiddal
a Sötétség térdeit,
hogy ne döntse még árkába
a Nagytemplom tornyait!
Hintse még soká Vitéznek
lantja élő illatát,
hagyja még soká lebegni
húrjain az éjszakát.
S ha vándorútad magánya
útitársra vágyna lent:
menj, keresd a sír ködében
az elsüllyedt Debrecent!
Forrás: Protestáns Szemle XLV. évf. 1.2 sz. 1936. dec.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. júl. 13.
Gulyás Pál (1899-1944): Ecsedi István után
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése