Somlyó Zoltán (1882-1937): Két asszony

 
A tenyered forró, Meám;
fölforr a könnyem ha ráejtem.
Forró tenyérrel jössz felém
a hideg szélben, dermedetten.

Nyujtod, adod a tenyered,
elbujtat két reszkető szárnyad.
Egykor ily puha kenyeret
adott anyám. Szeresd anyámat!

Ti ketten vagytok asszonyok,
remegők, gyávák, gyásszal-szépek;
beteg mosollyal zokogók,
ha büszke innal félrelépek.

Enyémek vagytok. Rajtatok
minden melegség értem árad.
Ti két szép, szent Szomorúság!
Ti két szép szentkép. Két Imádat!

Anyám kenyerét álmodom
s elbújok forró tenyeredbe;
s belopom anyám bús kezét
a te bús, hideg kenyeredbe.

Forrás: Uj Idők XV. évf. 6. sz. 1909. febr. 7.