Lampérth Géza (1873-1934): Leánynézőben

 
I.
Mikor hozzátok vitt a vonat,
Dalolt nekem zsongó dalokat.
Úgy tetszett: a nagy vaskerekek
Lágy édes ritmusra rejtenek…

Mikor visszahozott tőletek,
Zúgva dübörögve törtetett.
Úgy tetszett: a nagy vaskerekek
Kirázzák hazáig lelkemet!

Pedig ugyanaz volt a vonat,
Útja se változott azalatt.
El se romlottak a kerekek -
Csak a lelkem, az lett betegebb.

II.
Ki tudná azt megmondani,
Melyik az a pillanat:
Mikor négy szem sugarából
Szövődik egy rózsás fátyol
Észrevétlen – édes csendben
Hallgatag.

Ki tudná azt megmondani,
Melyik az a pillanat:
Mikor az a bűvös fátyol
Egy hideg szó fuvalmától
Titkon, csöndbe – mindörökre
Szétszakad...

Forrás: Uj Idők XV. évf. 26. sz. 1909. jún. 27.