Pap Zoltán (1861-1919): Azt álmodtam

 
Azt álmodtam, hogy a szívem
Nagyon-nagyon megsebezted.
Úgy hullt szívem vére cseppje,
Mint most könnye két szemednek.
Megsajnáltál. Becézgettél,
Kérdezgetted: hogy’ vagyok?
Most már, hogy az álom elszállt
Szemeimből: jól vagyok!

Más álmokat álmodtam én…
Tán kemény a fejem alja.
Ha lefekszünk: mit álmodjunk?
Nem gondolsz te mindig arra?
Szedjék nekem hattyupelyhet,
Azzal töltsd meg vánkosom!
Megsiratott álmainkat
Tán még visszaálmodom.

Forrás: Uj Idők XV. évf. 12. sz. 1909. márc. 21.