Kiss Arnold (Klein Adolf 1869-1940): Az én gazdagságom

Nincs nekem a föld javából
Dús, nagy osztályrészem,
Halk merengés, elborongás,
Ez az örökségem.
Az én gyöngyöm: dalfelhőknek
Könnyharmatozása,
Az aranyom: árva lantom
Álomsiratása.

Otthonomba én más kincset
Nem hozhatok néked,
Csak szerelmes, igaz szívem
Dobogását érted:
Bársonyom: a hű szemednek
Édes nevetése,
És a selymem: két karodnak
Meleg ölelése.

Koldus vagyok kacagásban,
Hangos kedvem ritka,
Nem tudom én: bánatomnak
Mi a borus titka?
Talán anyám bölcsőm mellett
Bús dalokat zengett?
És azóta az én szívem
Szellőtől is reszket…

Szegénységem az én kincsem,
Ezen a világon,
Nem cserélném soha én el
Semmi gazdagságon;
Legyen másé: gyöngy és arany,
De én reám várjon:
Édes otthon, hű szerelmed,
S dal, merengés, álom.

Mosolyogj rám szép szemeddel,
Hadd lássak az égbe,
Hadd lássam a csillagokat
A földi sötétbe, -
Árva sorsom nábobkincsét
Megtalálom benned,
Amig szeretsz: király vagyok,
S koronám: szerelmed.

Forrás: Uj Idők XV. évf. 26. sz. 1909. jún. 27.