Bóka László (1910-1964): Epigrammák

 
1.
A harangvirág nem harangoz.
Nem bámul a szomorúfűz.
Te harangozol és te sírsz
és nem a tűzliliomokban:
szívedben ég a tűz.

2.
Álmomban folytatom, mit nappal félbehagytam,
ébren fejezem be a mondatot,
ki tudja miért mondatott.
Lehet az is hogy ez a rabság álom
s reggel találkozom veled.
De lehet, hogy csak álmodtalak és
reggel elmondlak. Már az is lehet.

3.
Tévedés, mondják majd, tévedés.
Emberi dolog. Az, hogy téged és
engem és engem és téged
elszakítottak. És nem is tudják már.
Mert nincs oly kollektív emlékezet
mely megőrzi friss ékességedet,
ahogy én láttam egyszeri szememmel.
Ki fogja tudni gyémánt repedésem,
hogy bár ragyogtam, nem az lettem mégsem,
szívedben és az örök ég alatt.

Forrás: Uj Idők 52. évf. 1. sz. 1946. jan. 5.