Kuthy Sándor (Térey Sándor 1886-1955): Sírkövek

 
Rózsákat vittem, halvány tearózsát.
Csak egy volt köztük bíboros-sötét.
Kerestem mindenütt a sírkövét.
- Ah, erre vitték fehér koporsóját!…

Egy-egy sírbolt előtt reszketve álltam.
A kőkeresztek, mint halott karok
Úgy integettek: Jöjj, én itt vagyok!
De az ő sírjára rá nem találtam.

Megálltam a puszta sírhantok mellett.
Szerettem volna sírni, mint a gyermek,
S ahol nyugosznak jel nélkül, feledten,

Ahol egyetlen virágot se láttam,
Alélt kezekkel, szótalan, halványan
Valamennyi rózsámat elhintettem.

Forrás: Uj Idők XV. évf. 20. sz. 1909. máj. 16.