Zilahy Lajos gyűjteményes munkái

Őszinte meghatottsággal jelentjük a magunk részéről is – amit különben a nagy napilapokból már úgyis tudomásul vett a mi közönségünk -, Zilahy Lajos gyűjteményes munkáinak megjelenését. Zilahy Lajos, a szalontai fi, ki Nagyszalontán az Arany János utcájában született és mindenképpen méltóvá kezd válni a születési helyére, egy kicsit komáromi is, hiszen írói karrierje innen indult a háború zivataraiban, ezerkilencszáztizennégyben. Közel két évig volt Zilahy Lajos Komárom lakója és ma, amikor az országos, sőt a világhír övezi az ifjú író homlokát, valóban nagy meghatottsággal lapozzák azt a kis kötetet, mely Beöthy Zsolt előszavával Komáromból látott napvilágot. Jórészt a komáromi újságokban először nyomdafesték alá került csodálatos érzésű kis versek gyűjteménye ez a kötet és jórészt komáromi vonatkozású háborús líra csendül meg benne. Azt hisszük, kedvesebb, bensőségesebb és méltóbb reklámot nem csinálhatunk a „komáromi” Zilahy Lajosnak hatalmas gyűjteményes könyvsorozata megjelenése alkalmából, mintha ideiktatunk, néhány kis remekét verseskötetének a „Levelek az édesanyámhoz” című ciklusból. A Süt a nap, a Két fogoly diadalma szerzője Komáromból és Komáromban adta első betűit nyomdafesték alá, mikor itt, mint vadászönkéntes újonckodott. Olvassa mindenki gyönyörűséggel:

Levelek az édesanyámhoz

Repülj vélük posta, repülj messze, messze,

Virrasztó ablakán csendesen zörgess be.

Szivem bánata sir mindenik levélbe’,

Mindenik levélnek könnyem a pecsétje.

Nagy bánattal irtam, sokféle énekben

Ezerkilencszáz és tizennégy években,

Takarodók után átkos kaszárnyában,

Csillagok hullásán, Komárom várában.

**

Fegyveremnek vasát

Őszi köd rozsdázza,

Szivem is belépte

Szivem is ellepte

A bánat rozsdája.

Hallom még pengeni

Multak citeráját,

Mikor éjszakánkint

Régi bástya tövén

Állok isterázsát.

Szivemre rátörnek

Régi vágyak, álmok.

Egy-egy bús álomnak,

Régi kisértetnek

Haltverdát kiáltok.

Ha kérded, hogy élek:

- Mostanában erre

Kaszárnya udvaron

harsány kakas helyett

Kürtszó kukorékol

Harmatos hajnalon.

Ha kérded, hogy élek:

- Déli harangszókor

Mindenik legénynek

Káplárok, kuhárok

Szinezüst csajkába

Arany levest mérnek.

Ha kérded, hogy élek:

- Nótázik a század

Barna esthajnalon

- Barna esthajnalon

Szivem bölcsőjében

Bánatom altatom.

Magas menyországban

Egy csillag-poszt előtt

Mi lesz majd a lozung?

- Álmatlan éjeken

Halál gondolatja

Véled takarózunk!

Forrás: Komárommegyei Hírlap I. évf. 6. szám 1929. nov. 2.