Szendrey
Júlia alakja Herczeg Ferenc darabjával visszatért az életbe. De nemcsak a
kulisszák között kísért ez a különös nőalak… Estéről estére, amikor a színpadon
megjelenik – ott ül a nézőtéren is egy
Szendrey Júlia. Van olyan álomszerű, mint a színpadi figura. Talán igazibb;
húsból és vérből való jelenség: Petőfi Sándorné, Szendrey Júlia egyik késői
vérrokona.
Itt él tehát Budapesten
Szendrey Júlia családjának egyik leszármazottja, akit ugyancsak Szendrey Júliának
hívnak és aki a sors különös szeszélye folytán – színésznőnek készül.
-
Szendrey Júlia keltette fel bennem az első érdeklődést a művészet iránt –
meséli a második Szendrey Júlia. – Érdekli a csodálatos rokon, akivel egy nevem
van. Mindent elolvastam, amit róla írtak és mindent meghallgattam, amit róla
meséltek. Nem tudom, hasonlítok-e rá?
-
Nagyapám első unokatestvére volt Szendrey Júlia nagyapjának. A rokonság tehát
elég közeli.
-
Nem szívesen vették tudomásul a családban, hogy színésznő akarok lenni. A
Színészegyesület iskolájába járok, már második éve. De azt hiszem, a színésznek
mást is kell tudnia, mint színészetet és ezért nagyon sokat tanulok. Énekre
járok, táncolok a Szentpál-iskolában, iparművészettel is foglalkozom.
Énektanárai
azt mondják róla, hogy nagyon szép drámai szopránja van. Szentpál Olga ingyen
tanítja, olyan tehetségesnek tartja.
-
Én az életben annyira igénytelen vagyok – mondja -, hogy ez kétségbeejtő.
Mondta is anyám, mi lesz, ha nem veszik észre, hogy milyen mimikri-természetem
van. Ha érzem magamon a kosztümöt és körülöttem a színpadot, hirtelen
megváltozom, teljesen megváltozom…
-
Nem mertem fölkeresni Herczeg Ferencet,
mikor hallottam, hogy a Szendrey Júliát írja. Pedig nagyon szerettem volna
beszélni vele…
-
Huszonkét éves vagyok, mint Szendrey Júlia, mikor Herczeg Ferenc darabjában a
színpadra lép. És egyszer én is színpadra akarok lépni…
Forrás: Színházi
élet XX. évf. 12. sz. Bp., 1930. márc.
16-22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése