Arad… Neved ma csonka, bús hazámat
záporozó vérkönnyekre ríkassa
és óceánként öntsön el a bánat:
Pozsony, Kolozsvár, Szabadka és Kassa…
Mártír-hazánk ma egyetlen Arad,
ma millió, mi egykor tizenhárom,
és végzetünk mindaddig ez marad,
amíg nyöget a trianoni járom…
Bitó, nyomor feketül itt örökké
s legjobbjaink válnak halott rögökké,
ha soká tűrünk, sírva hallgatunk,
de ha ökölbe feszül tenyerünk,
keresztünkért új életet nyerünk –
és soha többé meg nem halhatunk!
Forrás: Magyar Hétfő V.
évf. 40. szám. Bp., 1929. szept. 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése