A haza: ház. Mit ér a ház,
ha nincs ajtaja, ablaka,
ha nem ragyog bele az ég
napja, holdja és csillaga?
Mit ér a ház, ha nem üdíti
odvát a szabad levegő;
ha sötétséget őriz benne,
kincsek közt bár, a dal, a kő.
Mit ér a ház, ha sötét estve
nem virít benne mécsvilág;
ha fagyos télen nem lobog benn
barátságos családi láng?
Mit ér a ház, ahol ki és be
nem hallik az emberi hang:
ahol nem hallik ki a sírás,
s nem hallik be a
vészharang?
Mit ér a ház, mit a haza,
a legszebb ország is mit ér,
ahol nem búsul, aki elmegy,
s nem örül, aki visszatér?...
A ház a haza szíve-lelke
s a világ szíve a haza,
a világ lelke… Akinek nincs
a nagyvilágon igaza,
igaza kell, hogy legyen itthon,
mint édesanyja kebelén,
s mint egy biztos mentőhajóban
az élet rengő tengerén…
Hazám, magyarok szép hazája,
a magyar lélek háza te,
légy a világ szent szíve-lelke,
a világ kellős közepe!
Légy a világ világossága,
ahol szebben fénylik a nap,
a hold, a csillag, mint akárhol,
hogy fiaid imádjanak!
Forrás: Komáromi Lapok
LXV. évf. 3. szám 1944. jan. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése