Ma reggel arra ébredtem,
Hogy eltünt a hó és nagy a sár.
Az ember ilyenkor félve,
Nagy-vigyázva, óvatosan jár.
Én is így mentem utamon.
Sarat kerülve lépegettem,
Mikor egy kaput csuktak be
Hatalmas robajjal megettem.
Felriadva hátra néztem
S láttam egy asszonyt, ki gyermekét
Ugy küldi az iskolába:
Fiam vigyázz, hogy sárba ne lépj!...
… S megrohant ezernyi emlék
Eszembe jutott diákkorom,
Mely az évek múltával
Halovány lett és már megkopott…
S eszembe jutott az anyám,
Ki kapunkig mindig kikísért.
Ki még a széltő is óvott
S engem minden bajtól megkímélt.
Ki pár éve is úgy küldött
Az élet iskolába: Ne félj!
Az élet jó, az élet szép,
Csak hát vigyázz, hogy sárba ne lépj!
Forrás: Komáromi Lapok
LXV. évf. 2. szám 1944. jan. 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése