Egész alacsony szintre szálltak,
hidak és házak közelébe
a bombázók. „terrorizáltak.”
A város meglapult, szegényke.
Megtelt, majd kiürült az utca.
Az autók tuszokat kerestek.
Vasárnap vették birtokukba
a megalázott Budapestet.
Azóta hó lepi a várat
s a várost is. Ruhát cserélve
a kikelet is bujdosásnak
adja fejét. Fut vissza. Délre.
A költő fél, hiába futna.
hetykén rímel, de gyomra reszket.
Talán csak ő az, aki tudja,
hogy megalázzák Budapestet.
Szegény vendéglők, kávéházak!
Zuhan a város csúf sötétbe.
A hódítók gót gajdja árad
s a bennszülöttek rettegése.
Nekik szolgál a Vár, a Posta
- hipnotizőrnek rossz idegzet –
s egy gyors, gyakorlott kéz kifosztja
a megalázott Budapestet.
A J Á N L Á S
Lehetsz herceg vagy kommunista,
mély szégyenünket már ne vesd meg:
tekintsétek szánva, ne szidva
a megalázott Budapestet.
Forrás: Budapest – A
székesfőváros történeti, művészeti és társadalmi képes folyóirata 2. évf. 3.
szám 1946.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése